A gyúrása valószerűtlenül
gyorsan megvan, a végeredmény pedig egy olyan vaj
puha, könnyen nyújtható
tészta, ami nem ragad.
A tíz perc sütésidő után
valóban puha mézes fűszeres kalácsokba
haraphatunk, ami nem émelyítő, hanem
éppen kellemesen édes. És
így is marad a kekszes dobozban.
Egy a titka, szigorúan be kell tartani a 10 perces
sütési időt!!! Nem szabad tovább
sütni!
Ebből az adagból kb. 100-150 darab
mézeskalács lesz belőle, attól
függően, hogy mekkora formákat
használunk.Hozzávalók:
– 8 bögre (1 bögre 2,5 dl) finomliszt (pont 1 kg)
– 1/2 bögre porcukor (30 dkg)
– 3 teáskanál szódabikarbóna
– 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy fahéj és
szegfűszeg keveréke fele-fele arányban)
– 30 dkg margarin
– 1 bögre méz (2,5 dl)
– 3 tojás
A lisztet, a porcukrot, a fűszert és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverjük.
Ezután hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint. Nálam ez úgy nézett ki, hogy mikróban egy picit megpörgetjük a a felkockázott margarint, és kivesszük, mikor éppen hogy elkezdett megolvadni.
A méz és a tojások szintúgy mehetnek a tetejére.
Ekkor fogunk egy villát, és az egészet átkavarjuk. Addig keverjük, míg úgy nagyjából összekeveredett a liszt a ragacsos anyagokkal.
Ekkor kézzel egynemű tésztává gyúrjuk, majd három egyenlő részre osztjuk.
Ezután az első adag tésztát jól lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. egy centi vastagra (lehet kevesebb is, de így olyan pufik lesznek és garantáltan nem lesznek kőkemények), majd tetszőleges formákat szaggatunk süteménykiszúróval a tésztából.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, és 180 fokra előmelegített sütőben (alul-felül sütés), pontosan tíz percig sütjük őket. Tíz perc, semmiképpen sem több! Ne kapjon színt az alja semmiképp, inkább még a tíz perc előtt vegyük ki próbára, még nyersnek tűnik, mikor kivesszük, de nem az, egy-két perc, és megszilárdul.
(Rupáner-Gallé Margó receptje nyomán)