Hozzávalók:
- 30 dkg liszt,
- 3 tojás,
- 5 dl tej,
- ~2 dl szénsavas ásványvíz/szóda,
- 1 csipet só,1 csipet szódabikarbóna,
- 1/2 dl olaj.
A felütött tojásokat elkeverjük a csipet sóval, a tejet és a lisztet váltakozva keverjük a masszába konyhai robotgéppel. Szükség szerint hozzáadunk annyi szódavizet, hogy körülbelül tejszín sűrűségű, csomómentes tésztát kapjunk. A masszát minimum fél órát pihentetjük.
Felhasználás előtt alaposan átkeverjük, majd olajjal kikent serpenyőben próbasütést végzünk. Ha a sülés közben a tészta lyukacsossá válik, akkor lisztet kell hozzá keverni. Ha túl vastag lesz vízzel hígítsuk meg.
Sütés közben a várakozó folyékony palacsinta tésztáját többször is keverjük fel. Hiba szokott lenni, ennek elmulasztása; emiatt a tészta besűrűsödik ilyenkor vízzel hígítsuk meg és jól keverjük át.
Az, hogy szép vékony legyen a tészta főleg függ attól is, hogy a palacsintasütő méretéhez mennyi adag tésztát teszünk a palacsinta sütőbe. Egy tányérnyi nagy sütőhöz kb. egy leves-szedőnyi kanál adagot tegyünk a palacsinta sütő közepére, majd a sütőt folyamatosan billentve-forgatva "szétfuttatjuk" a tésztát. Előtte tegyünk egy kis olajat a serpenyőbe. Jó megoldás (profi), hogy egy teflon kenő hegyét megmártjuk egy mokkás csésze olajban és ezzel áthúzzuk a forró sütőt, mielőtt a tésztát beletennénk. Ha éppen nincs kéznél ilyen kenő egy megolajozott háztartási papírtörlővel ugyanezt meg tudjuk csinálni. Még egy fontos dolog: a serpenyőnek forrónak kell lenni amikor a tésztát belecsurgatjuk. Egyébként nem tudjuk szép egyenletes vastagságúra szétfolyatni benne a tésztát.
Bizonyos palacsintáknál magában a tésztában kell az adalékot elkeverni. Például almás palacsinta. Ebben az esetben egyrészt számítani kell arra, hogy a dúsító anyag - adott eseteben az alma - plusz nedvességet visz a tésztába, ezért az ilyen un. dúsított alaptésztákat eleve több liszttel (értsd) sűrűbbre készítjük. És még egy: a palacsinta tésztát mindig kívülről ízesítjük véglegesre. Tehát az almás palacsintánál nem az almát cukrozzuk meg, amit a tésztába keverünk, hanem a palacsintát kívülről. Természetesen a fűszerekre ez nem kell hogy vonatkozzék, tehát a fahéjat a tésztába is keverhetjük, bár kellemesebb ízhatású, ha maradunk a külső ízesítésnél és a palacsintát szórjuk meg fahéjas porcukorral. Tessék kipróbálni, sokkal finomabb.
A kész alap palacsintákat azután hihetetlen gazdagsággal tovább variálhatjuk a különféle töltelékekkel. Ami lehet sós és édes.
- 3 tojás,
- 5 dl tej,
- ~2 dl szénsavas ásványvíz/szóda,
- 1 csipet só,1 csipet szódabikarbóna,
- 1/2 dl olaj.
A felütött tojásokat elkeverjük a csipet sóval, a tejet és a lisztet váltakozva keverjük a masszába konyhai robotgéppel. Szükség szerint hozzáadunk annyi szódavizet, hogy körülbelül tejszín sűrűségű, csomómentes tésztát kapjunk. A masszát minimum fél órát pihentetjük.
Felhasználás előtt alaposan átkeverjük, majd olajjal kikent serpenyőben próbasütést végzünk. Ha a sülés közben a tészta lyukacsossá válik, akkor lisztet kell hozzá keverni. Ha túl vastag lesz vízzel hígítsuk meg.
Sütés közben a várakozó folyékony palacsinta tésztáját többször is keverjük fel. Hiba szokott lenni, ennek elmulasztása; emiatt a tészta besűrűsödik ilyenkor vízzel hígítsuk meg és jól keverjük át.
Az, hogy szép vékony legyen a tészta főleg függ attól is, hogy a palacsintasütő méretéhez mennyi adag tésztát teszünk a palacsinta sütőbe. Egy tányérnyi nagy sütőhöz kb. egy leves-szedőnyi kanál adagot tegyünk a palacsinta sütő közepére, majd a sütőt folyamatosan billentve-forgatva "szétfuttatjuk" a tésztát. Előtte tegyünk egy kis olajat a serpenyőbe. Jó megoldás (profi), hogy egy teflon kenő hegyét megmártjuk egy mokkás csésze olajban és ezzel áthúzzuk a forró sütőt, mielőtt a tésztát beletennénk. Ha éppen nincs kéznél ilyen kenő egy megolajozott háztartási papírtörlővel ugyanezt meg tudjuk csinálni. Még egy fontos dolog: a serpenyőnek forrónak kell lenni amikor a tésztát belecsurgatjuk. Egyébként nem tudjuk szép egyenletes vastagságúra szétfolyatni benne a tésztát.
Bizonyos palacsintáknál magában a tésztában kell az adalékot elkeverni. Például almás palacsinta. Ebben az esetben egyrészt számítani kell arra, hogy a dúsító anyag - adott eseteben az alma - plusz nedvességet visz a tésztába, ezért az ilyen un. dúsított alaptésztákat eleve több liszttel (értsd) sűrűbbre készítjük. És még egy: a palacsinta tésztát mindig kívülről ízesítjük véglegesre. Tehát az almás palacsintánál nem az almát cukrozzuk meg, amit a tésztába keverünk, hanem a palacsintát kívülről. Természetesen a fűszerekre ez nem kell hogy vonatkozzék, tehát a fahéjat a tésztába is keverhetjük, bár kellemesebb ízhatású, ha maradunk a külső ízesítésnél és a palacsintát szórjuk meg fahéjas porcukorral. Tessék kipróbálni, sokkal finomabb.
A kész alap palacsintákat azután hihetetlen gazdagsággal tovább variálhatjuk a különféle töltelékekkel. Ami lehet sós és édes.
