A gyúrása valószerűtlenül gyorsan megvan, a végeredmény pedig egy olyan vaj puha, könnyen nyújtható tészta, ami nem ragad. A tíz perc sütésidő után valóban puha mézes fűszeres kalácsokba haraphatunk, ami nem émelyítő, hanem éppen kellemesen édes. És így is marad a kekszes dobozban. Egy a titka, szigorúan be kell tartani a 10 perces sütési időt!!! Nem szabad tovább sütni! Ebből az adagból kb. 100-150 darab mézeskalács lesz belőle, attól függően, hogy mekkora formákat használunk.
Hozzávalók:– 8 bögre (1 bögre 2,5 dl) finomliszt (pont 1 kg)
– 1/2 bögre porcukor (30 dkg)
– 3 teáskanál szódabikarbóna
– 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék (vagy fahéj és szegfűszeg
keveréke fele-fel arányban)
– 30 dkg margarin
– 1 bögre méz (2,5 dl)
– 3 tojás
A lisztet, a porcukrot, a fűszert és a szódabikarbónát egy nagy tálban összekeverjük.
Ezután hozzáadjuk az enyhén megolvasztott margarint. Nálam ez úgy nézett ki, hogy mikróban egy picit megpörgetjük a a felkockázott margarint, és kivesszük, mikor éppen hogy elkezdett megolvadni.
A méz és a tojások szintúgy mehetnek a tetejére.
Ekkor fogunk egy villát, és az egészet átkavarjuk. Addig keverjük, míg úgy nagyjából összekeveredett a liszt a ragacsos anyagokkal.
Ekkor kézzel egynemű tésztává gyúrjuk, majd három egyenlő részre osztjuk.
Ezután az első adag tésztát jól lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. egy centi vastagra (lehet kevesebb is, de így olyan pufik lesznek és garantáltan nem lesznek kőkemények), majd tetszőleges formákat szaggatunk süteménykiszúróval a tésztából.
Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, és 180 fokra előmelegített sütőben (alul-felül sütés), pontosan tíz percig sütjük őket. Tíz perc, semmiképpen sem több! Ne kapjon színt az alja semmiképp, inkább még a tíz perc előtt vegyük ki próbára, még nyersnek tűnik, mikor kivesszük, de nem az, egy-két perc, és megszilárdul.
(Rupáner-Gallé Margó nyomán)
